QLL Kvantum Nyelvtanulás
E-mail cím:

Antispam: a megadott e-mail címet harmadik személynek nem adjuk ki. A hírlevélről bármikor le lehet iratkozni.

Pléh Csaba

A nyelvelsajátítás mint elméleti kérdés

Az anyanyelv rendszerének spontán kibontakozását a gyermeknél, mely meglepô gyorsasággal megy végbe az elsô öt életévben, gyakran szembeállítják a nyelvtanulással.

Az elsô nyelv elsajátítása
spontán, a saját hibákból tanuló s egyszerre több szinten végbemenô folyamat.
Ezzel szembeállítva a nyelv hagyományaink szerinti tanulása lassú, tudatos, elemzô folyamat lenne, melyben a produkciót megelôzi a szabály, s erôs önellenôrzés (monitorozás) jellemezné, ami a folyékony beszéd akadálya lenne (Krashen, S.).

A nyelvelsajátítás kutatásának kiinduló tétele, hogy amikor egy és ötéves kora között a gyermek megtanul beszélni, nem pusztán egy szokásrendszert sajátít el, hanem leképezi anyanyelve nyelvtani rendszerét is.
Intuitíven és spontánul egy nyelvtant alakít ki, mely fokozatosan közeledik a közösségben érvényes nyelvtanhoz. Jó bizonyíték erre a gyermeknyelvben megfigyelt hibázások sokasága (lót, kenyért), illetve az újítások (lábtyű, kicsuk), melyek arról tanúskodnak, hogy a gyermek eleinte egyszerűbb szabályokat használ, mint a felnôtt.

A mai kutatás

egyik fô vitatott kérdése, hogy tényleg szabályokat tanul-e a gyermek vagy valójában nagyon kifinomult szokásrendszereket, ahol sokezer elem használatát tanulná meg.
Egy másik vitatéma, hogy milyen szerepe van a környezetnek, s milyen a súlya a gyermek spontán nyelvtanalkotó képességének e folyamatban?
A behaviorizmus a környezet jelentôségét, az utánzást s az egyszerű tanulást hangsúlyozta. Ezzel szemben a generatív (vagyis: létrehozó) nyelvtan felfogása és az innátizmus – vagyis: a veleszületett képesség hangsúlyozása – az önfejlôdést emeli ki. Számos szociális elmélet is a környezet szerepét emeli ki, azt hangsúlyozva, hogy még a nyelvtan kialakulásában is társas szabályrendszereket kell keresnünk s nem száraz szabályt.

Számos kognitív – azaz: megismerési – fejlôdéselmélet (pl. Piaget) a nyelvelsajátítás folyamatát az általános értelmi fejlôdéssel magyarázza, míg az innátizmus a modularitást – vagyis: változó egységekbôl építkezést – képviseli e téren is: a nyelvi fejlôdés egy önmagában álló, más megismerési rendszerektôl független rendszer kibontakozása.

Több kéttényezôs felfogás is létrejött (Slobin D., Pinker S.), melyek szerint a tartalmi és formai tényezôk viszonya – azaz: értelmes közlések kialakításának és nyelvtani elemek használatának viszonya – változik a gyermekeknél különbözô életkorukban. Kezdetben segítik a gyermeket a tartalmi, kognitív összefüggések, késôbb azonban önállósul a nyelvtanépítô rendszer.

Valójában a nyelvtanulás elméletének és ma még keserves gyakorlatának nagy kérdése, hogy miként használjuk fel a gyermekek elsô nyelvelsajátításáról az egyre halmozódó és tisztázódó adatokat.

95. november

Tovább a következő cikkhez |Vissza a tartalomjegyzékhez

© 2017 Minden jog fenntartva! Relaxa Kft., Budapest