QLL Kvantum Nyelvtanulás

Félsz, hogy nem tudsz megszólalni angolul, németül, ha kérdeznek?
Nyugi! Itt a "Szólalj meg angolul! /...németül!" STT kártyacsomag, hogy átlépd az akadályt.
  ITT A MEGOLDÁS!

Ismerkedj meg a kártyákkal, és a rajtuk szereplő kifejezésekkel! Válogasd ki közülük azokat, amelyeknek a kiejtését, a jelentését ismered, és azokat, amelyeket gondolkozás nélkül, sajátodként, rutinosan szeretnél használni. Készíts be közülük kettőt-kettőt a tok zsebeibe, és máris

bármilyen nyelven kérdezhetnek tőled bármit!
Most felelj mindenre a kártyák kifejezéseivel automatikusan angolul/németül!

Ahhoz, hogy elkezdj beszélni, amikor hozzád kerül a szó, az élettani légzésről át kell váltanod a beszédlégzésre. Ezért kezdjük magyarul is az időnyerő kifejezésekkel a beszédünket: "Tulajdonképpen...", "Hát...", "Figyelj!" , "Tudod...", "Alapjában véve...".  Idegen nyelven is szükséged van ilyesmire és a kártyacsomagokban kb. 20 hasonló kifejezést találsz. Ezek nem csak a válaszod megkezdéséhez, hanem az elakadások áthidalásához is jól használhatók.
És szükséged van aktív kifejezéskincsre.
Olyanra, amit már automatikusan, sikeresen használtál a szándékodnak megfelően. Ezek a hasonló helyzetben már automatikusan kiszaladnak a szádon. Ezért kell a használatát begyakorolni, és nem a szokott módon "megtanulni, tudni".
A beszédünk többi része is személyes megnyilvánulás:
automatikusan kimondott kifejezések láncolata. A rutinos megszólalás alapkészletét szerezheted meg az STT kártyák használatával. Ezek magabiztossá tesznek a megszólalásaidban, amikor valamiről megkérdeznek.
Az alapkészletből lehet építkezni, van mit később a használat során bővíteni, kombinálni, módosítani.
A módosítás, kombinálás begyakorlására szolgál majd a pletykálkodáshoz hasonló "kontrasztív diskurzus". Pl. csak annyit változtatunk, hogy az épp elhangzott dologról máshoz fordulva beszélünk. Ugye milyen egyszerű? És már is benne vagy a nyelvtan automatikus alkalmazásában is.
Az időnyerésen túl a visszakérdezésre, a kérdés elhárítására és az pozitív, negatív illetve bizonytalan érdemi válaszok kimondására is kész kifejezés-készletednek kell lennie. Ezekből is egy alapkészlettel szerezhetsz az STT - Student Talking Time - beszédindító kifejezés-kártyákkal.

A válaszodat tehát kezdd a bekészített 

IDŐHÚZÓ-IDŐNYERŐ 

kifejezések valamelyikével, és a pillanatnyi szándékod szerint dönts arról, hogy VISSZAKÉRDEZEL-e, HÁRÍTOD-e a kérdést, vagy érdemi választ - IGENLEGES, BIZONYTALAN, vagy NEMLEGES választ - adsz. A gyakorlásra kiválasztott kifejezéseidet - amíg kellenek - tartsd a szemed előtt. Ezeket nem megtanulni kell! Ahhoz, hogy aktív kincseddé, szokásoddá váljon a használatuk, néhány alkalommal - ötször-hatszor - kell szándékodnak megfelelően, automatikusan használnod őket.

Bárkivel gyakorolhatsz.

Partnered kérdezgethet magyarul is.

Te nézz a kérdezőre, és felelgess neki - most csak a bekészített kártyáid kifejezéseiből választva - angolul, németül!
Érdemes a válaszodat belülről jövően, gördülékenyen, gesztussal kísérve meg-megismételni.

Gyakorolhatsz barátokkal, vagy mással, bárkivel. Ők kérdezgetnek, de mindig magad döntöd el, hogy mit felelsz nekik. 

Ennyi az egész!

Tekintsd át a képeken a tok kialakítását, a kártyák bekészítését!

           


(Németben a magázó és tegező formájú kifejezések egy kártyaoldalon, együtt szerepelnek.)
További nyelvek STT kártyái is sorra fognak kerülni.

Beszédgyakorlási tréningeket tervezünk, szervezünk a jövőben. Ha szeretnének róla értesülni, az érdeklődésüket, részvételi szándékukat

kérjük, hogy előzetesen itt jelezzék!

Az iskolai nyelvórákba 🔊 egy teljesen új, sikeres lehetőséget hozott a QLL módszer 🔊,
Most az STT kártyák használata ezt még egy új lehetőséggel ki is egészítette. A tanulók előtt az asztalon ott fekszik kinyitva az STT válaszkártya-csomag. Jó, ha mindenki más-más kártya-választékot készít be magának a tartójába, és kezdődhet a Kontrasztív Diskurzus.  Tapasztaltuk, hogy így azok a tanulók is megszólalnak a csoportokban - és ráadásul helyesen -, akik korábban csak hallgattak.


Kedves Nyelvtanárok! Itt a lehetőség:

nyelvtan eljárásainak természetes használatát 
csoportos beszélgetésben, improvizált szituációk sorozatában
gyakoroltassuk be
a nyelvórákon!

Úgy, ahogy az anyanyelvünk nyelvtanát is az értett szituációkból és ezek továbbmondásaiból kitanultuk. Csak most a tanteremben, a hús-vér nyelvtanulói csoporttal folytatott, nyelvhelyes beszélgetés kontrasztív mintáiból. Az egymást követő beszédes minták  jelentésbeli egyezéseinek, különbségeinek kontrasztjain keresztül. Formalizált szabályok említésétől, magyarázatoktól mentesen, - tudálékosabb elnevezésével -

a Kontrasztív Diskurzus (KD) - avagy a jó értelembe vett pletykálkodás - módszerével.

A nyelvek élő beszédben, beszélgetésekben hagyományozódtak át a családokban, közösségekben. Az eseményekről, tervekről, élményekről egymást tájékoztatjuk, pletykálkodunk. Ehhez pedig elengedhetetlen az élő nyelvtan tudattalan használata. E dilettáns módszer a természetes nyelvmegismerések során bevált. A nyelvoktatás - vesztére - nem ezt követti. A komplex grammatikát tudatosította, a szókincset tematikus részletekre bontotta, és ezeket a nyelvkönyvek szövegei mentén tanultatja. Figyelmen kívül hagyta, hogy a beszédből ugyan kiszürhető a grammatika is, a szókincs is, de fordítva nem működik. Belőlük nem áll össze sem a beszédmegértés, sem a beszéd. Így, miközben az anyanyelv-elsajátítás szinte 100 %-ban sikeres, a nyelvtanítás csak úgy 20-50 %-ban. Ez elfogadhatatlan. Az egyéni menekülő utak, vagy egy jó pedagógiai érzékű nyelvtanár hozzásegíthet a sikerhez, de

a szinte mindenkinél működő, intézményes megoldás világszerte hiányzik.


A nyelvtanítási rendszerek rebellis reformerei ezt az örökölt rendszert többnyire belülről próbálták reparálni. Ám ez - a szótanulásra és a nyelvtani részletekre fókuszáló módszerekkel -  nem sikerült. Ezen a rendszeren aligha lehet belülről javítani. Kívülről is próbálkoztak: pl. a direktmódszerrel. Csak idegen nyelvet használták a tanításban, hogy ezzel az anyanyelv tanulási helyzetet imitálják, de ezzel sem jártak a megkívánt, általános sikerrel. A napjaink favoritja, a kommunikatív módszer mindenhonnan csipegetett elemeket. Párokban, csoportokban gyakoroltat. A gátlásmentes beszéltetésre helyezi a hangsúlyt, háttérbe szorítva -, de megtartva - a nyelvtani fokozatosságokat és a szótanulást. Ezeknek hátrányain túl most a nyelvtanulókat egy, többnyire hibás ritmusú, hibás hangsúlyú, tanfolyami beszéd beidegződésével is sújtja. (Emiatt ha a tanulók maguk beszélnek is, többségükben nem, vagy alig értik az anyanyelviek egészen más ritmusú és hangsúlyú, más tempójú beszédét.)

A nyelvtanítás áldozatainak megmentése virágzó üzletág.
Anyanyelvi beszélők hang- és videófelvételeit a folyékony beszéd ígéretével tömegével kínálják a világhálón. (Rejtély, hogy ezek hallgatása által a hibásan rögzültek mitől változnának meg. Hatalmas a nyelvi rehabilitációs piac.) A kontrasztív diskurzusunkkal csak el akartuk kerülni a torzszülött nyelvtudás kialakulását. Az eredeti, új kínálatunkkal új szokásokat, helyesen rögzülő beszédfordulatok rutinos használatát alakítjuk ki.
A "vak vezet világtalant"-jellegű páros, ill. csoportos beszélgetés helyébe egy tanári vezetésű, mindenkire kiteredő, csoportos beszélgetés algoitmusát - módszerét - állítottunk. És ezzel egyrészt már a nyelvtanulás kezdetétől egy megszólalási repertoárt akarunk biztosítani, másrészt róla elágazva fokozatosan bővíteni és élővé varázsolni tudjuk e repertoárt. Ezzel visszataláltunk a természetes nyelvmegismerés lényegéhez, a beszélgetések kis eltéréseinek kiismeréséhez, az értett beszélgetések élményeinek felhalmozásához, a nyelv mély, koherens rendszerének és eljárásainak megtapasztaltatásához. 

Három sarkalatos problémát kellett hozzá együttesen megoldani:

  • a nyelvtanulók számára érthetőnek kell lennie minden helyzetnek és benne minden nyelvi megnyilatkozásnak,

  • a csoportos beszélgetésbe mindenkit be kell vonni úgy, hogy a szót rendre továbbadjuk másnak és másnak, miközben a beszéd tárgya kicsit módosul, vagy változatlan marad, és

  • úgy kell kérdezni a nyelvtanulókat, hogy ők - még ha egy minimális válasz-készletből is, de - mindig saját szándékuknak és rátekintésüknek, perspektívájuknak megfelelően tudjanak válaszolni.

Mindhárom feladatot sikerült fortélyosan megoldanunk, - úgy, hogy a nyelvet még nem beszélő tanulók értsék, és aktív résztvevői is legyenek a tanított nyelvi, célnyelvi diskurzusnak. S mi több, még élvezzék is. Mielőtt belemegyünk a részletekbe, kezdjük egy forró téma tisztázásával: az anyanyelv használat kérdésével!

Sok nyelvtanár elvi okból - mély meggyőződéssel - ellenzi, hogy a nyelvórán a tanár az anyanyelvet is használja a szokásos módon. Vagyis hogy először megmutatja a még érthetetlen, idegen nyelvi szöveget, és utána(!) az anyanyelv segítségével elemről-elemre értelmezi, lefordítja azt. Ezt mi is ellenezzük. Csakhogy mi 25 évvel ezelőtt sikeresen megfordítottuk ezt a sorrendet.
Már a célnyelvi mondat első elhangzása előtt előre tudják, hogy mit fognak hallani, mert eláruljuk előre magyarul. Az anyanyelv tanulása során is előre sejtik, kitalálják többnyire a gyerekek, hogy mit akar a másik mondani. Ám módszerünkkel az idegen nyelvtanulás során tudják is azt.
Végig értve figyelhetik, és már röptükben felismerik a számukra ismerős- és az új beszédelemeket. Többségüket felismerik, vagy kikövetkeztetik.

A három, sarkalatos feladatunk közül kipipálhatjuk az elsőt: a tanulók számára a kezdettől fogva érthetőek lesznek a diskurzusok.
Nézzük a másodikat: a csoportos megbeszélésbe kivétel nélkül mindenkit be kell vonni! Mégpedig úgy, hogy kérdés-felelet váltásonként máshoz és máshoz fordítjuk a tekintetünket, hogy a témát folytatva a szót neki(k) adjuk tovább.
Ez is egyszerű. Tehát egy-egy kérdésre kapott válasz után szinte mindig, mások felé fordul a tanár. Másik nyelvtanulóhoz, vagy az egész csoporthoz. Megmutatja nekik az iménti kérdésére kapott rövid választ teljes mondatban. Az én-te-ő perspektíva-váltások során az ezt kifejező nyelvi elemek maguktól értetődővé válnak.

A tanulókkal csoportos láncbeszélgetést, - "pletykálkodó megbeszélést" - folytatunk.

Aztán a továbblépéshez, a láncbeszélgetés folytatásához a kapott választ valaki máshoz fordulva azonnal továbbpletykálja a tanár, majd  hurkolt új kérdést tesz fel a tanár - a csoportnak. Végül kiválaszt egy tanulót, és őt kérdezi. Ezzel nyelvileg módosult formában - kontrasztív helyzetben - jelennek meg a korábbi és az új tartalmi elemek. Ennyi tehát a második fortély: Mindenki szót kap. A változó nézőpontok, beszédszándékok és a velük járó nyelvi változások egymással szembe kerülnek. Kontrasztjuk magáért beszél. Felismerhetők az eljárási minták, s ezek minden magyarázatnál többet mondanak.

A harmadik feladat megoldása szintúgy egyszerű: úgy kell kérdezni a nyelvtanulókat, hogy ők - még ha egy minimális válasz-készletből is, de - mindig tudjanak válaszolni. Ha az lenne a kérdés például, hogy "Vajon mennyi most az idő?", akkor találgatjuk a választ, és a kiegészítendő kérdést egy eldöntendővel zárjuk le: "Elmúlt már fél tizenkettő?" És erre már mindenki tud  válaszolni.

Ha a tanuló nem tudja a választ, akárcsak vállat vonva szétteszi a kezét, vagy épp a kártyájába pillant, és a célnyelven felel. Nem egy ráosztott feladatot teljesít. Saját válaszát adja, és érdemben befolyásolta a beszélgetést. Válaszára mindenki figyel. Belőle mindenki tanul.

A beszélgetés tárgya bármi lehet. Ami a tanárnak vagy a tanulóinak csak eszébe jut. Az fontos számunkra, hogy a beszélgetés nyelvi-nyelvtani szempontból tanulságos legyen. Egyébként lehetőleg humoros, érdekes, érthető legyen. A tanár összegezze időnként az elhangzottakat a saját és a mások nézőpontjából! (Én vagyok Én, Te vagy Te...) A nyelvi különbségek életszerű megtapasztalása minden ragozási táblázatnál, névmás- és igeidő-rendszerezésnél, segédigék rendszerénél, stb., többet mond.

A tanár időben is elmozdítja a beszéd témáját. A vágyat, az akaratot, a szándékot, a megvalósítás folyamatát, a megvalósult/befejezett állapot taglalhatja. Szenvedő szerkezetet is kedve szerint használhat közben. A feltételes és a függő beszédet is. Nincs a nyelvtannak olyan zegzuga, amit ne tudna megmutatni. Ahova ne tudna ilyen kontrasztív láncbeszélgetéssel közérthetően eljutni.

A tanulók a beszélgetés egész folyamatát akaratlanul figyelemmel kísérik. Célszerű tehát néhány kérdés-feleletváltás után visszacsatolni. Visszatekinteni, összefoglalni a korábbiakat. Aztán ehhez kapcsolódva továbblépni. A tanulók pedig tapasztalataik felhalmozódásából megtanulnak az idegen nyelven gondolkozni,

        • arra figyelni, amire kell,
        • abból érteni, amiből kell, majd 
        • úgy is beszélni, ahogy azt kell.

Ha az ilyen csoportos "Kontrasztív Diskurzus" minden nyelvóra részévé válik, akkor megvalósul a nyelvtanulók vágyálma: a beszédértésükkel párhuzamosan fejlődik az aktív beszédkészségük is, és a megszólalási bátorságuk is. Mindezt - learning by doing - a tanárral együttműködésben maguk a nyelvtanulók is alakítják, improvizálják.
A beszélgetések mondatait kórusban kimondják. Nagy töménységben élik át azokat az élményeket, amelyek a nyelvhelyes beszéd felfedezéséhez, holisztikus kialakulásához, a beszédrutinok repertoárjának megszerzéséhez szükségesek, és hozzájuk vezetnek.

A nyelvészet nem magával a beszélés folyamatával, hanem a beszéd és az írás produktumával, a szövegekkel - a szövegkorpuszokkal -, a nyelvvel foglalkozik. Nem a célunkkal: nem a gondolatok spontán megfogalmazásának, a mondanivaló lépésenkénti kifejtésének folyamatával, nem az élő beszéddel. Mi viszont a helyzetnek, a beszédszándékoknak és a kollektív szokásoknak megfelelően, értelemszerűen használjuk - és használtatjuk a nyelvórán is - a nyelvet! Ahogy az anyanyelvet.
Gyerekkorunkban is anélkül beszéltünk, hogy bármit is tudtunk volna a kimondott szavakról, a nyelv nyelvtanáról. A későbbiekben se gondolunk vele. Ha ez egy mindenki számra járható út, akkor ilyenen járjunk az idegen nyelvek megismerése és használata esetén is!

Ennyit előzetesen az elvekről, és alkalmazásának lehetőségeiről!


Lássuk a medvét!

Lássuk a gyakorlati megvalósítást - az STT kártyák használatával, vagyis a már írni-olvasni tudó nyelvtanulókkal!
(Kisebbeket is hasonló eljárásokkal és algoritmusok alkalmazásával taníthatunk - a gügyögtető, rigmusozó, daloltató módszerek helyett - értelmes módon idegen nyelvre. És meglepődhetünk e korosztály kitűnő emlékezetén, rendkívül gyors elméletalkotó és elmélet-módosító képességén.)

Az STT kártyákkal biztosítjuk a tanulóknak az időhúzás / a visszakérdezés / a kérdéselhárítás egy válasz-repertoárát. Ez akár a feltételes, kiegészítendő kérdések esetén nagyon hasznos lehet. Az eldöntendő kérdések megválaszolásához pedig kiegészül ez az igenlő, a bizonytalan és a nemleges válaszok repertoárjával. Az eldöntendő kérdésekre így mindenki képes érdemben is reagálni. Persze ki is térhet előle, pl. egy "Miért kérdezed?" visszakérdezéssel, és el is zárkózhat pl. egy "Ez az én titkom." válasszal. A kártyák száznál is nagyobb kifejezés-repertoárt -, és bennük számos, ismétlődő kifejezés- és eljárás-mintázatot - biztosítanak mindehhez.

Az STT kártyák a kontrasztív diskurzusos használatukkal így egy új lehetőséget teremtettek az iskolai nyelvtanításban.

A tanulók először megismerkednek az összes kártyával, a kifejezések jelentésével, és jó ritmusú, jó hangsúlyú kiejtésével.
Kiválasztják maguknak azokat a kifejezéseket, amelyek használni szeretnének. Lehetőleg mindenki más-más kifejezés-csokrot válasszon magának a gyakorlásra. A nyelvórákra már a betárazott kártyáikkal jöjjenek a tanulók. A beszélgetések megkezdéséhez csak ki kell tegyék a kártyatartóikat maguk elé kinyitva a padra.

     

A beszélgetés indító témája lehet valami aktualitás éppúgy, mint egy korábbi nyelvlecke története, vagy annak bármelyik mondata. Az sem szükséges, hogy a nyelvtanulók előre ismerjék a témában használt kifejezéseket. Ne feledjük: a tanár az érthetőséget mindenkor előre biztosítja. Úgy, hogy - amíg szükséges - először magyarul fogalmazza meg a kérdését, és közvetlenül utána(!) mondja a célnyelven. Így minden tanuló pontosan érti a feltett kérdést.
A kérdés általában az egész csoporthoz szól, és azt követi az első megszólított kiválasztása.

Az első kérdésre adott rövid válasz elhangzik a tanulótól.
A tanár ezt elismételtetheti a csoporttal:


Mit tegyen a tanár most, az első kérdésére kapott válasz után? 
Lehetőleg ne egy újabb témával, újabb kérdéssel folytassa azonnal! 
Foglalkozzék a kapott válasszal, válaszokkal! 
Ez teremt ugyanis lehetőséget a nyelvi változások kontrasztjainak észrevételére, szerepük megértésére.

     

Hogyan? Először is egészítse ki a tanár a kapott rövid választ teljes válasszá - a válaszoló, a többiek illetve a saját szemszögéből fogalmazva. A tekintetével, kar- és kézmozdulataival - koreográfiájával - mutassa közben, hogy kinek a szemszögéből kihez szólva fogalmaz éppen. Ezeket a teljes válasz-variánsokat megmutatja, és a kórussal ki is mondatja.


Ezután a láncbeszélgetés folytatásához újabb kérdést kell kitalálni, vagy a résztvevőkkel kitaláltatni.
Lehetőleg olyant, ami kapcsolódik az előzményekhez, és hurkolódik a korábban kapott válaszba. A cél megint az, hogy az előzményekkel tartalmi és nyelvi változásaik kontrasztba kerüljenek. Az új kérdés is - szokás szerint - mindenkihez szól, majd az egyik kiválasztott tanulót szólítja meg vele a tanár. Ez a hurkolt kérdés alkalmas arra, hogy pl. segédigékben, igeidőkben is változtatott módon kérdezzünk. Innentől a beszélgetés ciklusa ismétlődik, csak már az újabb megszólított adja a maga rövid válaszát. Ehhez kapcsolódik a további tevékenység.


A kapott választ a tanár szokott módon először elismételteti a kórussal:

... majd "koreográfiával" érthetővé teszi, hogy kinek a rátekintésében fogalmazza meg a teljes választ. Most is váltogatva, hogy hol a saját, hol a beszélő, vagy a többiek szemszögéből fogalmaz:


Az előbbi két válaszolót együttesen Ti-ként kezelve beléphet a tanár a többes szám nyelvi tartományába. A többiekhez fordulva az előbbieket Ők-ként, saját véleményét is hozzátéve Mi-ként értelmezheti. (Az általános alany használatáról sem feledkezik meg.) A tanár az értelmezéseket monológjában megmutatja, és a kórussal elismételteti. Utána a láncbeszélgetés újabb ciklusához ér, és egy újabb témát felvezet, és végül egy eldöntendő kérdést tesz fel a csoportnak, majd az egyik nyelvtanulónak.

Tekintsünk a folyamat egészére!

A hurkolt láncbeszélgetéshez nem kell szigorú eljárásrend. Mindenki úgy mozoghat a témák és a nyelvi kontrasztok világában, ahogy a tanulók megnyilvánulásától és tudásszintjétől függően kedve tartja. Ha minden nyelvórán sor kerül ilyen kontrasztív diskurzusra, az ismétlődésektől egyre ismerősebbek lesznek a nyelvi eljárások, és használatuk rutinná válik. Kinél előbb, másnál később, de mindenkinél bekövetkezik ez. Ezért semmi nem sürgős.

Nem a szókincset, hanem a megismert nyelvi eljárások sokféleségét kell gyarapítani! A tanulók eltanulják a tanártól a kérdezés és a teljes válasz alakítás technikáját, és - elhagyva az STT kártyákat - eljutnak a célig: a grammatikailag korrekt, szabad beszédig a teljes nyelvtan terepén, - egy csekély szókincs birtokában is. A nyelvtanuló számára a tevékenység egyszerű, érdekes, és benne minden magától értetődő. Kipróbálása nem veszélyes. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a módszert

akárhogyan is használjuk,
nem lehet elrontani.

Evidencia, hogy ennek működnie kell.



Nyelvtanároknak az STT kártyák Kontrasztív Diskurzusbeli használatából, módszertanából bemutatókat és tréningeket tervezünk, szervezünk a jövőben. Érdeklődésüket, részvételi szándékukat kérjük, hogy itt jelezzék!

Adalékok:

Az életből lestük el módszerünket.

Egy kutyáját sétáltató hölgynek a kutyájával folytatott párbeszédéből derült ki a lényeg: minden feltett kérdés után egy monológban a hölgy találgatta, értelmezgette a kutyája viselkedését.Minden feltételezését megbeszélte vele. Sejtésünk igazolódott: a bölcsődei gondozók - a "nyelvi szülő" ösztönös magatartásával hasonló módon beszélgetnek gyerekeinkkel.

Módszerspecifikus-e ez a kontrasztív diskurzus, a hurkolt láncbeszélgetéses eljárása?

Nem az!
Természetesen saját QLL módszerünkhöz fejlesztettük ki az STT kártyákkal a láncbeszélgetéses technikát. Ám újításunk bármilyen tananyaghoz és módszerhez jó. Ezért adtuk a módszersemleges "Kontrasztív Diskurzus" nevet neki.

A fejlesztő határtalan optimizmusa
szerint
teljesen megújulhat a nyelvtanítás, ha a folyékony beszéddel, a Kontrasztív Diskurzussal végre az órákon mindenkit bevon a beszélgetésbe, és nyelvhelyesen, ösztönösen szólásra is bír.

Úgy legyen!

© 2019 Minden jog fenntartva! Relaxa Kft., Budapest