QLL Kvantum Nyelvtanulás

NYELVTANULÓKNAK


NYELVTANÁROKNAK

Félsz, hogy nem tudsz megszólalni angolul, németül, ha kérdeznek?

Nyugi! A szárnypróbálgatáshoz itt a "Szólalj meg angolul!/németül!" STT kártyacsomag. Gyakorold be vele a spontán megszólalást, a rutinos válaszadást!

Itt a KEZEDBEN A MEGOLDÁS!

Ismerkedj meg a kártyákkal és a rajtuk szereplő kifejezésekkel! Válogasd ki közülük azokat, amelyeknek a kiejtését, a jelentését ismered. Emeld ki magadnak azokat, amelyeket szeretnél gondolkozás nélkül mozgósítani, és rutinosan használni. Készíts be közülük kettőt-kettőt a tok zsebeibe. Máris bármilyen nyelven kérdezhetnek tőled bármiről bármit! Felelj mindenre a bekészített kártyák kifejezéseivel - angolul/németül!
Vedd észre: most megszólalási, döntési helyzetben vagy!
Döntsd el, hogy 1. időt nyerni, 2. visszakérdezni, 3. kitérni, vagy érdemben válaszolni fogsz, és hogy 4. negatív, 5. bizonytalan vagy 6. pozitív  választ adsz.
Meglepő, hogy egy kis, azonnal mozgósítható válaszkészlet is elég a társalkodáshoz. Fontos tudnod: ahhoz, hogy elkezdj beszélni, az élettani légzésről át kell váltanod a beszédlégzésre. Ezért kezdjük magyarul is az időnyerő töltelék-kifejezésekkel a beszédünket: "Tulajdonképpen...", "Hát...", "Figyelj!" , "Tudod...", "Alapjában véve...".  Idegen nyelven is elengedhetetlenül szükséged van hasonlókra, vagy épp a megfelelőire.


1. Időnyerő kifejezésekből
mintegy húsz kifejezést találsz a kártyacsomagokban. Ezek az elakadások áthidalásához is jól használhatók. Nélkülözhetetlenek a beszélgetésekben.
Szükséged van
még egy bármikor bevethető válasz-repertoárra. Olyanra, amit már sikeresen használtál. Ez később már gondolkozás nélkül, automatikusan szalad ki a szádon. Tehát nem a felidézését, hanem a használatukat kell begyakorolni! Találj hozzá kérdező társat, vagy magadban morfondírozgass, hogy a kérdésedre idegen nyelven felelj magadban.

A kiegészítendő kérdésekhez az imént említett időnyerésen túl 2. a visszakérdezésre, 3. a kérdés elhárítására is kész kifejezés-készlet kerül a "kezed ügyébe" a kártyákkal!

Eldöntendő kérdésekhez az időnyerésen, az  "igen"; "nem" és a "talán" alapválaszokon túl még sok-sok más 4. negatív, illetve 5. bizonytalan, és 6. pozitív érdemi válasz-kifejezés segíti a társalgásodat már akkor, amikor mások még megmukkani sem mernek.

Az STT - Student Talking Time - beszédindító kifejezés-kártyák egy 120-240 darabos induló készletet kínálnak. Könnyű lesz őket a használatban alakítgatni, bővítgetni. Begyakorlására szolgál újításunk,

a "kontrasztív diskurzus".

Találj hozzá a nyelvet jól ismerő partnert, aki szívesen gyakorol veled, és  a lánckérdés technikát - lásd a nyelvtanárokat megszólító, későbbi részt! - próbálja alkalmazni.
(Példa: az épp elhangzott dologról most
a szomszédodhoz, vagy játékosan a kesztyűbábjához fordul, és neki mondja el, hogy mit feleltél. Utána meg kommentálja, és kérdezi további kérdéssel folytatja a kérdezőskődését. De a rutinszerzéshez elég, ha a kérdező magyarul kérdez.

A válaszodat tehát - szinte mindig - kezdd a bekészített IDŐHÚZÓ-IDŐNYERŐ kifejezések valamelyikével! Akkor is, ha nincs is szükséged időnyerésre, csak a begyakorlásra. Utána dönts arról, hogy VISSZAKÉRDEZEL-e, HÁRÍTOD-e a kérdést, vagy éppen érdemi választ adsz .

A gyakorlásra kiválasztott kifejezéseid kártyáit - amíg kellenek - tartsd magad előtt. Mint már tudod, ezeket nem megtanulnod kell! Ahhoz, hogy szokásoddá váljon a használatuk, néhányszor a szándékod szerint automatikusan kell használnod őket. Lehetőleg gesztussal is kísérve.

Gyakorolhatsz barátokkal, vagy mással, bárkivel. Ők kérdezgetnek, Te meg magad döntöd el, hogy miként és mit felelsz nekik. Ennyi az egész!

Tekintsd át a képeken a tok kialakítását, a kártyák bekészítését!

           

(Németben a magázó és tegező formájú kifejezések egy kártyaoldalon, együtt szerepelnek.)


Az iskolai nyelvórákba egy új, lehetőséget hozott a QLL módszerünk, és ezt teszi most teljessé az STT kártyák csoportos használata. Egy sohasem volt, új lehetőséget kínálnak a kártyák és a csoportos(!) beszélgető módszerünk, ami bármilyen módszerrel tanító nyelvtanár számára is egy új lehetőség - a magántanításában, a tantermi munkájában és on line is.

A Csoportos Kontrasztív Csevegés 

A tanulók előtt az asztalon kinyitva fekszik az STT válaszkártya-csomag. Jó, ha mindenki más-más kártya-választékot készít be magának a tartójába A beszélgetés bármikor indítható. Mindenki szót kap, és a kedve szerinti válaszát adhatja. Azok is rendre megszólalnak, akik korábban csak hallgattak a csoportokban.


Kedves Nyelvtanárok!

Itt a lehetőség: Csoportos Kontrasztív Csevegéssel a nyelvórákon helyben improvizált beszélgetést teremtünk. Bevonunk minden tanulót, amelybe szándékosan és válogatás nélkül becsempésszük a teljes  "nyelvtan" észrevétlen használatát. (Nincs szükség a fokozatosságra, ha a tanulónak csak értve elismételnie kell bármilyen "nyelvtani specialitást" tartalmazó tanári megnyilatkozást. És nincs szükség magyarázatra sem. A nyelv normális, értelemszerű használatát mutatjuk meg. Ahogy a családi asztalnál, otthon a gyerekeinkkel. Anyanyelvünk nyelvtanában is a helyzetekből és mondanivalók megértéséből ismertük ki magunkat. Szerencsénkre ez idegen nyelven is működik.

1. Főleg eldöntendő kérdések láncolatával kérdezzen a tanár!
2. A tanulók kezdetben "kötelezően" csak az STT kártyák válaszaiból adjanak - kedvük szerinti tartalmú - választ. A kapott, rövid válaszokból kell kibontania a tanárnak a beszélgetést.
3. A tanár először teljes mondattá kiegészítve is megmutatja a kapott választ,
4. majd
értelmezgeti, hogy
5. ebből egy újabb eldöntendő kérdésre jusson.

Így kialakul egy történet, amit mindki követ. (Eközben a nyelvtanár - "suttyomban" - a legváltozatosabb nyelvi formákat csempészi bele a beszélgetésbe.)
6. A kórustechnikával mindenkit megszólalásra késztet a beszélgetés minden mondatánál.
Eközben a nyelvtan valamennyi eljárását
- mindenfajta meggondolás és válogatás nélkül - szabadon használja, mint ahogy ezt a családban is tesszük.
7. Legyen ez a Csoportos Kontrasztív Csevegés minden nyelvóra rendszeres része!
________________
Így nem csak a spontán megszólalást és a válaszolást gyakorolják be a tanulók. Megtanulják közben a kérdezés technikáját, a bővített és összetett mondatok megfogalmazását is, stb. Észrevétlenűl érvényesülnek a nyelvtan szabályai, és ez a rejtett célunk.
Nem esik szó  szabályszerűségekről! Nem foglalkozunk vele. Anyanyelvünk nyelvtanát is az értelemszerű különbségekből és azonosságokból - az értett szituációkból -. fedeztük fel. Tegyük ezt így az idegen nyelvekkel is!

A beszélgetést nyelvtanár irányítja, de - kezdetben csak magyarul(!) - a diákok is indítványozhatnak újabb kérdéseket.
Az egymást követő megnyilatkozások kontrasztjából a tanulók maguk fedezik fel a nyelvhasználat szokásait. Ezért nincs szükség a magyarázatokra, a szabályok, szabályszerűségek megemlítésére, pláne nincs szükség a ragozási táblazatokra, rendszertanra. Megsejtik, megérzik, felfedezik a lehetséges összefüggéseket. Félévnyi-évnyi rendszeres beszélgetésből tengernyi dolgot megtanulnak a diákok. Ki előbb, ki később, de végül mindenki célba ér. Ezt szolgálja tehát

a Csoportos Kontrasztív Csevegés.

Minden jelenlévő egy globálisan értő pozícióból követi a beszélgetést. És a saját szemszögéből értelmezi, és a saját szándékának megfelelően szól. A csoporttársak által használt kifejezéseket is értik, és a kórusban ki is mondják.

Lássunk ilyen beszélgetést egyetlen indító mondat példáján!
A kérdés legyen pl. - magyarul, amíg a csoportból bárkinek szüksége lehet a magyarra, majd - a célnyelven
- És te, Péter, velük mentél volna?
    - And you, Peter, would you have gone with them?
    - Und du, Peter, wärest/(wärst) du mitgegangen?
és Péter válaszol. Pl. -  Hm. Talán.
    - Hm. Maybe. (Well…)
   
- Hm, vielleicht.
Tanár kórussal elismételteti: Maybe.
Aztán Péter szemszögéből fogalmazva, - vagyis önmagára mutatva - kiegészíti a mondatot:
- Talán velük mentem volna.
    - Maybe I would have gone with them. - és jöhet a kórus.
    - Ich wäre vielleicht mitgegangen.

Aztán pl.
Péterre mutatva megállapítja
 - Te, Péter, velük mentél volna.
    - You, Peter, would have gone with them.
   
- Du, Peter, wärst mitgegangen. -(majd kórus)
Aztán a többiekhez szólva, de Péterre mutatva:
- Ő (Péter) velük ment volna.

    - He would have gone with them.
    - Er wäre mitgegangen.
- vagy: Ő azt tette volna.
    - He would have done it.
    - Er hätte das gemacht. - (és kórus)

És most mi legyen a következő, de kapcsolt kérdés?
Bármi. Például - meditálva és Julira mutatva
- Vajon mit tett volna
ő?
    - What would she have done?
    - Was hätte sie gemacht?

- Ő velük ment volna? 
    - Would she have gone with them?
   
- Wäre sie mitgegangen?
Majd Julihoz fordul:
- Tényleg, Juli, velük mentél volna?

    - Really, Juli, would you have gone with them?
    - Ach stimmt, Juli, wärest du mitgegangen?

De önmagát is meditálva kérdezheti:
- És Juli? Ő mit tenne, ha Péter elmenne velük?

    - And Juli?
      What would she do if Peter went with them?
  
- Und Juli?
     Was würde sie machen, wenn Peter mitgehen würde?

majd Jánostól kérdezi ugyan ezt meg:
- Szerinted, János,
ő (Julira mutatva) elmenne vele (Péterrel), ha ő (Péter) elmenne velük?

    - What do you think John?
      Would she go with him if he went with them?
    - Was meinst du Hans?
      Würde sie auch mitgehen, wenn er mit ihnen gehen würde?

És János rövid válasza lehet egyszerűen pl. egy
- Nem tudom....
    - I don't know.
   
- Ich weiß nicht.
Már is a teljes mondattá alakítások eljárásai következhetnek újra, majd egy újabb kapcsolódó kérdés, amíg csak meg nem unják.

(Szinte hallom a hagyományos nyelvoktatáshoz szokott tanulók, tanárok ellenvetését: a példa sorhoz "De hiszen ezek a kezdők számára nyelvtanilag bonyolult, nehéz mondatok." De higgyék el, nincs bennük semmi nehézség akkor, ha világos, hogy mit jelentenek, és nem a tanulóknak kell megfogalmazniuk, hanem a tanár mutatja meg.
Így mondják, ezt jelenti - és kész. Persze lehet a beszélgetés sokkal egyszerűbb, és jó, ha viccesebb.)

Lehet, hogy a példa alapján felesleges is tovább elemezni az eljárást, de hátha mégsem. Egy tanári vezetésű, mindenkire kiterjedő, csoportos csevegés példája egy algoritmus lehetőségét mutatja meg nekünk. Ebben a tartalom, azaz a szándékok kifejezése és nyomon követése áll a középpontban, és a magától értetődő grammatika megbúvik a tartalom hátterében.

Az ilyenféle csevegéssel, már a nyelvtanulás kezdetétől(!) egy induló megszólalási repertoárt és sikerélményt biztosítunk a tanulóknak. A történet kis eltéréseinek  nyelvi megjelenése vezet el a nyelv felfedeztető megismeréshez és az értett beszélgetések élményeinek felhalmozásához. Ez a természetes nyelvmegismerés lényege is. A nyelvhasználat hátterében - akár a biciklizésében - az un. hallgatólagos tudás áll. Hagyni kell, és elősegíteni, hogy létrejöjjön. Ilyen egyszerű ez.

Három sarkalatos problémát kellett hozzá együttesen megoldani:

  • a nyelvtanulók számára érthetőnek kell lennie a beszédhelyzetnek, a megnyilatkozó szándékának és mondanivalójának.

  • A csoportos beszélgetésbe mindenkit be kell vonni. Ehhez az újabb és újabb kérdéssel továbbadjuk másnak a szót, csak vele folytatjuk a beszélgetést. Így a beszédhelyzet módosul, és a beszéd tárgyán szabadon változtathatunk.

  • Úgy kell kérdeznünk a tanulókat, hogy ők - még ha a minimális válasz-készletükből is - de mindig az álláspontjuknak, szándékuknak megfelelően tudjanak válaszolni.

Mindhárom feladatot sikerült apró fortélyokkal megoldanunk.
Kezdjük az anyanyelv használattal és az érthetőséggel!
Az nyelvórákon az anyanyelv szokásos használatát sok nyelvtanár ellenzi. A szokásos mód az, hogy a tanár először bemutatja a még érthetetlen nyelvi szöveget, és utána(!) az anyanyelv segítségével elemről-elemre értelmezi, lefordítja. Ezt mi is határozottan ellenezzük.
Csakhogy mi - 25 évvel ezelőtt - sikeresen megfordítottuk ezt a sorrendet, amitől minden megváltozik.
Megszűnik az érthetetlenség, és a nyelvtanulók fejében visszájára fordul a folyamat. Előre megtudták, hogy mit fognak hallani. Így kíváncsian figyelik a hogyanját. Az ismerős beszédelemeket azonnal felismerik, az ismeretlenek jelentését pedig kikövetkeztetik. Mellékes tehát, hogy kinek mi új, mi nem.
A három feladatunk közül kipipálhatjuk az elsőt: mindenki számára azonnal érthetők lesznek a diskurzusok.

Nézzük a másodikat:
a csoportos megbeszélésbe kivétel nélkül mindenkit be kell vonni! Mégpedig úgy, hogy kérdés-felelet váltásonként máshoz és máshoz fordítjuk a tekintetünket, hogy a szót megint másnak és másnak adjuk tovább. Ez is egyszerű.
Egy-egy kérdésre kapott válasz után szinte mindig forduljon a tanár egy másik nyelvtanulóhoz, vagy a csoporthoz. Így megmutathatja a kérdésére kapott rövid választ, de most már pl. harmadik személyre váltva, és teljes mondatban fogalmazva. El is ismételteti a tanulók kórusával. Aztán az ehhez kapcsolódó, következő kérdésével megint bárki mást megszólíthat. Itt van az én-te-ő perspektíva-váltás, és a mi-ti-ők perspektiváira is mód van.

A tanulókkal csoportos láncbeszélgetést folytatunk.

A láncbeszélgetés folytatásához a kapott válaszba a tanár belehurkolja a következő kérdését. Ezzel tanulságos, kontrasztív helyzetet teremt.
Ez tehát a második fortély: értelemszerűek, említést sem érdemelnek így a nyelvi eljárások, a "nyelvi szerkezetek".

A harmadik feladat megoldása szintén egyszerű:
úgy kell kérdezni 
a nyelvtanulókat, hogy ők - még ha egy minimális válasz-készletből is, de - mindig tudjanak válaszolni.
Például: "Vajon mennyi most az idő?", és találgathatjuk a választ, és a kiegészítendő kérdést eldöntendővel zárjuk le: "Elmúlt már fél tizenkettő?" - amire a kártyáit használva mindenki kedve szerint választ tud adni.

A beszélgetés tárgya bármi lehet! - csak unalmas ne legyen!
De mégis: BÁRMI lehet. Ami csak a tanárnak és a tanulóinak eszébe jut. A kérdést, az újabb és újabb kérdést kezdetben a tanár találja ki, de egy gyakorlott csoporttal a folytatás anyanyelvi megfogalmazását átengedheti a tanár a tanulóinak. Azután akár válogathat a javaslatok közül.

Ha a tanárnak az IS fontos, hogy a beszélgetés nyelvi-nyelvtani szempontból mindig tanulságos is legyen, akkor tudatosan keresi az előzményekkel szembeállítás egy-egy beszédes kontrasztját. Jó alkalom a nyelvi változások hallgatólagos felfedeztetésére, amikor a tanár időnként elbeszélőként is összegzi az elhangzottakat ( a maga nézőpontjából, vagy máséból). Ez természetes alkalom a beszélgetés fenntartására és az ismétlődésekre, és a konzekvens eltérések észrevételére.
A tanár az időben is elmozdíthatja a beszéd témáját. Vagy a vágyat, az akaratot, a szándékot, vagy éppen a megvalósítás folyamatát, a megvalósult/befejezett állapotot is taglalhatja. Szenvedő szerkezetet is kedve szerint használhat közben. Egyszer a tárgy, majd a részes nézőpontból fogalmazza meg az elhagzott történetet.
Sőt! A feltételes és a függő beszédet is kedvére használhatja. Függetlenül attól, hogy korábban találkoztak-e már ilyesmivel a tanulók! Miért is ne? Otthon is mondjuk a vacsoránál: Pistike, ha nem eszed meg a levest, nem kapsz süteményt, - és ez nem bonyolult. Mint ahogy az sem: Ha megetted volna a levest, most te is kapnál sütit. Minden gyerek pontosan érti mindkét mondatot.
Nincs a nyelvtannak olyan zegzuga, amit ne tudna így a tanár közérthető helyzetben - az anyanyelvi jelentés előrebocsátásával - megmutatni.

A tanulók a megértett jelentésű beszéd-tapasztalataik felhalmozódásából megtanulnak az idegen nyelven érteni, gondolkozni,

        • arra figyelni, amire kell,
        • abból érteni, amiből kell, majd 
        • úgy is beszélni, ahogy azt kell. - ide-oda fordítgatás nélkül.

Ha minden nyelvóra részévé válik az ilyen, irányított "Csoportos Kontrasztív Csevegés", akkor a nyelvtanulók beszédértésével párhuzamosan fejlődik az aktív beszédkészségük is. A megszólalási bátorságuk és rutinjuk természetessé válik. Mindezt - learning by doing - a tanárral és a csoport többi tagjaival együttműködésben maguk a nyelvtanulók is alakítják.

A felfedező - heurisztikus - gondolkozásnak és tanulás-tanításnak képességei velünk születtek. Ennek nincsenek szabályai. Az értett példák, minták-mintázatok láttán a sejtés, a felismerés, majd a megbizonyosodás megszületik. Már az anyanyelv megismerésének korai szakaszaiban is. Erre a képességünkre és a természetes beszédfejlődés képességére nyugodtan hagyatkozhatunk. Kinél lassabban, kinél gyorsabban, de várhatóan mindenkinél eredményre vezet. A megtanulási követelmények görcsös erőltetésénél hamarabb.
Ezzel - mint szükségtelent - száműzhetik a nyelvóráikról a grammatika magyarázatát a tanárok. Ennyit az új célokról, elvekről, és az alkalmazásuk lehetőségeiről!


Lássuk a medvét!

Lássuk általánosabban és egészében a cél gyakorlati megvalósítását az STT kártyák használatával!
Az STT kártyákkal biztosítjuk a tanulóknak bármilyen kérdéshez az időhúzás / a visszakérdezés / a kérdéselhárítás válasz-repertoárját.
Az eldöntendő kérdések megválaszolása az igenlő, a bizonytalan és a nemleges válaszok széles választékával egészül ki. Az eldöntendő kérdésekre így mindenki képes változatosan és érdemben reagálni. Persze ki is térhet előle, pl. egy "Miért kérdezed?" visszakérdezéssel, vagy akár el is zárkózhat pl. egy "Ez az én titkom" válasszal. A kártyák száznál is nagyobb kifejezés-repertoárt, és bennük számos kifejezés-, és eljárás-mintázatot biztosítanak mindehhez. Az STT kártyák és a kontrasztív használatuk egy teljesen új lehetőséget teremtenek a tantermi nyelvtanításban is.

Ez a Csoportos Kontrasztív Csevegés módszere.

A tanulók mindenek előtt - legelőször - megismerkedtek az eldöntendő kérdésekre adható Igen/Nem/Talán válaszokkal. (Természetesen a segédigés alakok "egyszerű" igenlésével/tagadásával együtt). Csak ezután jöjjenek a kártyás válaszok.
Ebben először
 megismerkednek a kártyák kifejezéseinek jelentésével, jó ritmusú, jó hangsúlyú kiejtésével.
Közben kiválasztják maguknak azokat a kifejezéseket, amelyeket használni szeretnének. Lehetőleg mindenki más-más kifejezés-csokrot válasszon magának a gyakorlásra. Ezeket a tanulók a kártyatartóikba előre tárazzák be maguknak, és így jöjjenek nyelvórákra. Így a beszélgetések megkezdéséhez csak ki kell tegyék a kártyatartóikat maguk elé az óra kezdetén kinyitva a padra, hogy a tanár bármikor, bármiről kezdeményezhessen kérdezgetős beszélgetést. Mindig mindenki válaszolni tud. Hogy miről szóljon a beszélgetés? Bármiről. Például a feldolgozás alatt álló nyelvlecke történetéről szereplőiről, vagy éppen az elhangzott mondatairól az indító kérdést feltenni.

     

Ne feledjük: a tanár az érthetőséget mindenkor előre biztosítja. Úgy, hogy - amíg szükséges, bármennyire szokatlan is a sorrend - először magyarul fogalmazza meg a kérdését, és közvetlenül utána(!) mondja a célnyelven. Így minden tanuló pontosan érti a feltett kérdést. A kérdés általában az egész csoporthoz szól, és azt követi az első megszólított kiválasztása.

A tanulók a spontán Igen és a Nem válaszok helyett ebben a gyakorlásban feleljenek már az STT kártyák általuk begyakorlásra választott, betározott elemek bármelyikével. Így nem valami elvárt feladatmegoldást, hanem gyakran mókás, saját választ kapunk.

Az első kérdésre adott rövid válasz elhangzik a tanulótól. Ez azonnali alkalom az elismételtetésre: a tanár a kapott választ kórusban kimondatja a csoporttal:


Mit tegyen a tanár most, az első kérdésére kapott válasz után? 

Lehetőleg ne egy újabb témával folytassa a Csoportos Csevegést! A kontrasztivitás kedvéért foglalkozzék a kapott válasszal!  Ebből így mindenki füle hallatára egy történet kerekedik. Ez pedig lehetőséget teremt a rögtönzésre, benne a tanár számára a valódi, kreatív nyelvpedagógusi munkára.

     


Hogyan?

Először is egészítse ki a tanár a kapott rövid választ teljes válasszá! - akár 1. a válaszoló, 2. a többiek, illetve 3. a saját szemszögéből fogalmazza meg a kapott megnyilatkozást. A tekintetével, mozdulataival mutassa közben, hogy kinek a szemszögéből kihez szól. A változatlan ismétlődések és az eltérések pregnánsan megmutatják a beszélő nézőpontját kifejező nyelvi változásokat. A teljes válasz-variánsokat tehát a tanár megmutatja, és(!) 4. a kórussal ki is mondatja.


Ezután a láncbeszélgetés folytatásához újabb kérdést kell a tanárnak kitalálnia, vagy a résztvevőkkel kitaláltatnia.
Lehetőleg olyant, ami hurkolódik a korábban kapott válaszba. A cél mindig az, hogy az előzményekkel tanulságos kontrasztba kerüljenek a tartalmi és a szórendi vagy egyéb nyelvi változások. Az új kérdés most is mindenkihez szól, de most egy másik tanulót szólít meg vele a tanár.

Ez a hurkolt kérdés alkalmas arra, hogy pl. segédigékben, igeidőkben, vagy bármi másban, pl. cselekvő-, vagy szenvedő-szerkezetes megfogalmazásokban, akár feltételes mondatokban is kérdezzünk, és szóismétlések helyett a névmásokat automatikusan használjuk.
Innentől a beszélgetés ciklusa ismétlődik, csak már az újabb megszólított felel a maga rövid válaszával. 


A kapott választ a tanár szokott módon először elismételteti a kórussal:

... majd "koreográfiával" érthetővé teszi, hogy éppen kinek a szemszögéből szólva fogalmazza meg a teljes választ. Váltogatja, hogy a saját tanári, a kérdezett tanuló, vagy a többiek szemszögéből fogalmaz.

Ha az előbbi két válaszolót együttesen Ti-ként kezeli a tanár, akkor átlép többes szám nyelvi tartományába.
A többiekhez fordulva az előbbieket Ők-ként, saját véleményét is hozzátéve Mi-ként értelmezheti, stb. A tanár a monológjában mindezt - amíg kell, magyarul és - a célnyelven megmutatja, és a kórussal elismételteti.

Összegzésül tekintsünk rá a folyamat egészére!

A Csoportos Kontrasztív Csevegés hurkolt láncbeszélgetéséhez nincs és nem kell szigorú eljárásrend. Minden tanár kedvére mozoghat a témák és a nyelvi kontrasztok világában, és reagálhat a tanulók megnyilvánulásaira. Az óra bármely részébe beiktatható a kontrasztív csevegés. Lehet egyszer rövid, pár mondatos, máskor hosszú.
Ha minden nyelvórába beiktatjuk a csoportos kontrasztív csevegéseket, akkor az ismétlődésektől egyre ismerősebbé válnak a tanár által használt nyelvi eljárások. A kérdezés technikái éppúgy, mint a feleleteké, a ragozott kifejezések és névmásaik automatikus használata, vagy éppen a "most"-tól és a folyamatosságtól az időbeliségek teljes bejárása, a feltételes és a függő beszéd. A megismert nyelvi eljárások sokféleségét és automatikus használatát kell - észrevétlenül, kitartóan - gyarapítanunk! A tanulók eltanulják a tanáruktól a kérdezés és a teljes válasz alakítás technikáját. Így juthatnak el a célig: a grammatikailag korrekt, szabad beszédig - a teljes nyelvtan terepén! Minél hamarabb, annál jobb. Már egy csekély, akár minimális szókincs birtokában is! Nem kell a szókincset szándékosan növelnünk! A fokozatosságra és rendszerszerű építkezésre is lehetőség van, de érdekesebb és természetesebb a random használatuk. Ezek a beszélgetések nagy mókává válhatnak, miközben érthetően és sűrítve tartalmazzák a grammatikát, a nyelvi megkülönböztetéseket. Az anyanyelv megismerés legfontosabb elemeinek pedig életkortól függetlenül működniük kell. Működnek is.
E módszer kipróbálása a tanár számára nem kockázatos. Csak szokatlan és fárasztó, amig beleszokik. De megéri.
Aki maga számára hangfelvételt készít az ilyen beszélgetéseiről, és visszahallgatja, megnyugszik. Látja, hogy kis hibaszázalékkal és nagy élvezettel messzire jutnak a nyelvtanulói.
A módszert lehet jól, jobban, és - ez a jövő kihívása - optimális hatékonysággal használni. Akárhogyan is használjuk,

nem lehet elrontani!


Nyelvtanári tapasztalatok:

RonkayGyorgyNyelviskolákban és magántanítványoknak oktatok angol nyelvet. Korábban is sokat kutattam, hogyan tudnék egyszerre hatékony és élvezetes órákat tartani a diákjaimnak. Rengeteg módszert kipróbáltam, olyanokat is, melyek Magyarországon alig vagy semennyire sem ismertek. Az STT kártyák használatának köszönhetően a tanulók sokkal nagyobb kedvvel vesznek részt az órai beszélgetésekben. Az előre bekészített válaszoknak hála nincs többé félelem a megszólalástól, a diákjaimmal folytatott csoportos csevegések pörgősek, vidámak. Mivel több különböző szinten is oktatok, ezért lényeges számomra, hogy a kártyák bármikor, bármilyen szintű tanulók esetén bevethetőek.

Ronkay György, angoltanár



Az életből kaptuk e módszerünkhöz a sugallatot:

Egy kutyáját sétáltató hölgynek a kutyájával folytatott párbeszédéből derült ki a lényeg:
minden feltett kérdés után egy monológban a hölgy találgatta, értelmezgette a kutyája viselkedését. Minden feltételezését megbeszélte vele.
Sejtésünk igazolódott: a bölcsődei gondozók - a "nyelvi szülő" ösztönös magatartásával hasonló módon beszélgetnek gyerekeinkkel.
Nosza, találjuk meg a helyét az idegen nyelvek tanításban is!

© 2021 Minden jog fenntartva! Relaxa Kft., Budapest