Mindenki született NYELVZSENI, aki el tudta sajátítani anyanyelvét.
Nem ő tehet arról, ha az idegen nyelvekkel nem boldogul.

Mitől sikeres, mitől kudarcos a nyelvtanulás?

Az emberi nyelvhasználatban – a BESZÉD megértésében és a beszélésben – a gondolkozásnak, az emlékezetnek, a képzeletnek, stb. együttműködési hálózatainak folyamatai vesznek részt. Ezek

olyan egyszerű szokások,
hogy már a képzetlen kisgyerekek is kiismerik benne magukat.
Fokozatosan beletanulnak, és szándékaik szerint használják is.

Bonyolulttá attól válik, ha ezeket a szokásokat
szabályszerűségek helyett szabályként is értelmeztetetik,
holott egyáltalán nem azok.

Ráadásul elmagyarázzák, tudatosítják, és ezt sem kellene. Ezek ismerete kifejezetten elvonja legtöbb ember figyelmét a lényegről, a mondanivalóról.

Ez tehát nemhogy segítené, hanem kifejezetten zavarja a beszéd megértését és a beszédet is.
Idegen nyelveken is.

Sajnos, ez az igazság nem volt még képes behatolni a már megkövesedetten rögzült, ám hibás nyelvtanítási kultúrába. Az anyanyelv elsajátítására minden egészséges ember a megértett tapasztalatai alapján magától rátalál. Tehát mindenki nyelvzseni, aki anyanyelvét érti és beszéli.

Az idegen nyelvek megismerésekor valami hasonló folyamatot kell kialakítani -, csak gyorsabban, hatékonyabban, célratörőbben. Sajnos, ebben nem segítenek a nyelvoktatási hagyományok: a nyelvtan tudatosítása, alkalmazásának gyakorlása, a szótanulás, a passzív szókincs növelése, stb. Helyettük a megértett beszéd által keltett élmények halmozódása segíti elő az értett és beszélt természetes nyelvismeret kifejlődését. Ez vezetett végcélhoz, a rutinos, folyékony beszédhez az anyanyelv elsajátítása idején is.

Az első lépés: mások szavának, beszédének megértése. Idegen nyelven is. Alapelvünk sokáig az volt, hogy “ne beszéljen arabusul, aki nem tud!” -, de sikerült ezt mára meghaladni.
Kifejlesztettük a csoportos nyelvtanítás számára a kontrasztív diskurzus módszerét, mellyel a beszédmegértéssel párhuzamosan lehet a nyelvileg helyes megszólalás képességét is fejleszteni.

Miért is kellene leckéről leckére új szavakat, nyelvtani szabályokat sulykolni?
Ez a középkorban a tudomány latin és görög szövegeinek megértéséhez hasznos volt. A beszélt, élő nyelv és a nyelvhasználat tanulásában semmi szükség rájuk. Mégis, a nyelvoktatási módszerek sokasága tudatos nyelvhasználatra tanít.

Ráadásul “beszédcentrikusan” az ideje előtti beszéd-produkcióra összpontosít. Ennek is, a tudatosságnak is több a kára, mint a haszna. Minél inkább figyeljük szavainkat, mondatainkat, annál lassabban és rosszabbul beszélünk. Akkor is tévút ez, ha ennek a természetellenes sorrendű és módszerű nyelvoktatásnak elemeiből egyeseknél mégis működik. Ők a sikeresek. Ők lesznek a nyelvtanárok. Tisztelet és elismerés jár nekik.
Csakhogy a többieket másként kellene tanítaniuk. A kb. 5-20 %-os sikeresség nem mentesíti a túlnyomó többiek számára alkalmatlan módszerek használatát.

Az intézményes és az alternatív nyelvoktatás messiásai újra meg újra felfedezik a most már valóban “forradalmian új, igazi megoldást” – immár több mint 150 éve. És  teszik ezt 15-20 évenként visszatérően. Szinte mindig a természetes anyanyelv-elsajátítás mintájára, a beszéd-centrikusságra, újabban a kommunikációra, vagy az agyi működés körüli valamilyen hókuszpókuszokra hivatkoznak. Vagy a módszer poliglott alkotójának sikereire. Manapság egyre többen elvetik a szavak és a leíró nyelvtan tanítását, míg mások továbbra is esküsznek rá. A tisztázatlan hiedelmek, hipotézisek világa ez. Szinte lehetetlen benne laikusnak és szakembernek eligazodnia.

Mi a három évtizedes fejlesztésünk során a relaxációval könnyített szótanulástól indultunk, és eljutottunk a szótanulás elvetéséig. Így a relaxálás feleslegessé vált. A nyelv megismerés folyamatait megújítottuk. Még a nyelv tanítása és tanulása köznyelvi kifejezéseket is lecseréljük a nyelv megismerésére, a nyelvismeret megszerzésére. Mert hogy az idegen nyelvet épp úgy nem kell tanulni, nem kell tudni, ahogy az anyanyelvünket sem. Az idegen nyelveket is megismerni és használatukba beletanulni kell. A kérdés, hogy miként.

Ha nem tudjuk, mit keresünk,
CSAK EGY INTUITÍV FELISMERÉS menthet meg bennünket.
(Polányi Mihály)

A mi megmentő, “intuitív felismeréseinkről”:

Mi is a természetes anyanyelv-elsajátításból tanulmányozásában és a modern agykutatás számos eredményéből származó intuitív felismerésekben kerestük és találtuk meg a lényeget. Nem elméleteket, nem hipotéziseket gyártottunk belőlük – csak utólag tettük ezt -, hanem a gyakorlatban kipróbáltuk. Ami jó volt, megtartottuk. Ami nem, azt javítottuk, vagy elvetettük. Fejlesztéseink, találmányaink, felfedezéseink sorozatának alkalmazásával lépésről-lépésre egy logikus, teljesen új összefüggés-rendszerre és működőképes gyakorlatra találtunk az elmúlt 30 év során.

Szakítottunk az azonnali beszélni tanítás délibábos dogmájával. Nálunk nem a beszéd-produkcióé, nem a látszat-nyelvtudásé, hanem a beszédmegértésé az elsőbbség. Tartalmukban összekapcsolódó, más-más nézőpontból megfogalmazott szövegekkel – szövegváltozatokkal, mondatváltozatokkal – dolgozunk. Ezek sokasága az, ami szükségszerűen a hálózatok kialakulásához vezet. 
Az anyanyelvi beszélők megértéséből indul ki minden, és belőle jön létre később az aktív beszéd képessége, végül a spontán, folyékony beszéd.
Mindent a gyakorlatban kipróbáltuk. A sikertelenségeinkből tanultuk a legtöbbet.

Teljesen elhagytuk a nyelvtanról szóló magyarázkodást, a szokásokat leíró “szabályok” keresését, megfogalmazását. A természetes nyelvhasználathoz ezek alapszinten nem csak szükségtelenek, hanem zavarók is. Tanításuk – a nyelvtanulás kezdetén – kifejezetten káros. Elterelik a mondanivalóról a figyelmet. Lassítják, gátolják a közvetlen megértést, a természetes nyelvhasználatot.

Sikerült elhagynunk az ismételgetéses, szándékos tanulást, a memoritert, a szótározást és a találgatós tesztfeladatokat.
Helyükbe a tervszerű ismétlődéseket, a ráismeréseket, a felismeréseket, érdekes és hatékony tevékenységeket állítottunk.
A nálunk-kezdők így egy kipróbált, jó vágányon indulnak. A másfelől érkezők is örömmel ráhangolódnak rendszerünkre. Korrigálják a magukkal hozott, rossz beidegződéseiket.

Korábban a “VillámMódszer”, újabban a “QLL” márkanevet használjuk az egyéni nyelvtanuláshoz kínált tananyagainkra is, és a csoportos tanítási módszerünkre is. Mindkettő hátterében a számítástechnika segítségével létrehozott, interaktív programunk (a Tangó) áll.
Ez a “fáradhatatlan, anyanyelvi magántanár” bármikor a nyelvtanuló rendelkezésére áll.

Módszerünk bevált, egyszerű és természetes.
Használata – ellentétben az ismételgetéses tanulással – szuperkönnyű!

Lényege:
a képzés során a mindig megértett nyelvi élmények felhalmozódása. Belőlük a tudás-megszilárdulás hálózatókat alakít ki, mely a beszédmegértéshez, jó artikulációhoz, jó kiejtéshez vezet. A szövegjelentése – közlemény előre ismert tartalma – már az idegennyelvű beszéd első meghallásánal mondatról mondatra azonnal az új nyelv hangzásának egész testet átjáró élményéhez társul. Innentől kezdve pedig zöld útja van az idegen nyelv megismerésének. Már az első meghallgatás közben egyre több a saját felismerés, az emlékezetes az “AHA-élmény.” Általuk a nyelvtanulók kiismerik magukat az idegen nyelv hálózatos működésének világában. Lassan, de biztosan érik be beszéd-megértésük. Követi ezt a kiejtésük, megszólalási készségük, olvasásuk, írásuk. Nyelvismeretüket alkalom adtán ösztönösen használatba is veszik az emberek. 

Ez egy tapasztalati ÉLMÉNY ALAPÚ, felfedező nyelvhasználat-tanulási folyamat.
A tanuló számára érdekes, élvezetes, emlékezetes. Valódi kaland. Olyasmi, mint az anyanyelv felfedezése és elsajátítása volt, csak e fortélyos tanulás rendszerszerűségének köszönhetően hatékonyabb, gyorsabb.

Hogy ez maga (lenne) a CSODA?
Csak annyira, amennyire az anyanyelv elsajátítása maga is csoda!

---

Az emberi természet olyan, hogy csak a HASZNÁLHATÓ tudást fogadja be élvezettel.
(Csányi Vilmos)

Egy idegen nyelv használatának “elsajátítása” a megértett beszéden,
a hangzó beszédben ismétlődő elemek jellegzetes ritmusa, hangsúlya, dallama által keltett
testi élmények emlékein keresztül vezet.

Gyorsabban, folyékonyabban, helyesebben, természetesebben, mint a nyelv szándékos “tanulása”.

A siker fortélyai:

• Érdeklődést keltő történetekből, főleg párbeszédekből ismerjük meg a nyelvet,
• miközben minden tanuló, – még a teljesen kezdő is -, mindig, minden mondatot megért.
  Így maga fejtheti meg, fedezi fel belőle a részleteket, összefüggéseket – szavak szótározása, tanulása, és a nyelvtan magyarázata nélkül.
  Élményei felhalmozódásából a korábbi hálózati magokhoz kapcsolódva gyarapodik a használható nyelvtudása.
• E “fül utáni tanulással” észrevétlenül megismeri, a kiejtés utánzásával eltanulja a természetes ritmusú, jó hangsúlyú és helyes dallamívű, és ettől érthető, idegen-nyelvi beszédet. Eltanulja a szavak frázisokba szervezését, a beszéd értelemszerű tagolását, a megfelelő hangsúlyozását, artikulációját, a beszédprozódiát.
  Eltanulja a kérdés, a kérés, a figyelmeztetés, a kijelentés, a felszólítás gyakran a mienktől eltérő prozódiai jelenségeit.
• Közben az izom- és idegsejtek a tanult nyelv használatához hálózatokba szerveződnek.
  E hálózatok elemei elkülönülnek, és összekapcsolódnak a jelentésükkel, képzeleti tartalmakkal, gondolatokkal. A gyakran, visszatérően használt, sok elemhez kapcsolódó hálózati elemek – a mag elemei – rutinos, gyors működésűek lesznek. Szerintünk ez a folyamat az idegen nyelv megismerésének, elsajátításának és használatának központi eleme, lényege.
• A leckéink történeteit más-más nézőpontú megfogalmazásban – a főszövegek mellett szövegváltozatokban és mondatváltozatokban is – megmutatjuk. Így a nyelvi elemek változatos formái és árulkodó különbségei markánsan megmutatják magukat. 

• E módszertani újításainkat hatékonnyá teszi az alvások során maguktól megvalósuló tudás-megszilárdulás (tudás-konszolidáció és tudás-rekonszolidáció). Ennek tudatos, rendszerelvű alkalmazása a többlépcsős nyelvtanulási rendszerünk.
  Az alvásokat követően más-más tevékenységek végzése céljából, oly sokszor hozzuk vissza e történetek szövegfeldolgozásit, hogy szándékos memorizálás nélkül emlékezetesek maradnak.
• A nyelvi eljárások – procedúrák – megismerése és gyakorlása, a mondat-változatokkal való “nyelvi zsonglőrködés” vezet a spontán, helyes nyelvhasználathoz.
• Nem kell nyelvtani szabályokat sem tanulni a nyelvtanulónak.
  Sok, könnyen megfejthető mintából ismerik meg a nyelv szokásos használatát.

• A nyelv aktív használatának gyakorlására is sor kerül, de nyelviskolánkban semmiképpen sem nyilvános szerepeltetésben.
  A tanulók alkalmanként egymást váltva, négyszemközt beszélnek egy külön teremben – a “kuckóban” – a második nyelvtanárral vagy anyanyelvi beszédpartnerrel. Nincs megszégyenülés, nincs “felelési frász”. Stressz mentes, élvezetes az ilyen nyelvgyakorlás.
• Tangó programunkkal az egyéni nyelvtanulók már önellenőrzés mellett tudják elsajátítani a nyelvi eljárások helyes használatát, a nyelvi zsonglőrködést is.
• A Tangó programban a tanulók bármelyik mondatot, mint gyakorolni valót, bejelölhetik maguknak adatbázisukban, hogy később időtakarékosan gyakoroljanak velük.

Élvezze Ön is az idegen nyelvek megismerését, használatának begyakorlását!
Tanulóbarát. Tanárbarát.

---

A tudás-megszilárdulás, amiért nem kell tennünk semmit!

“Aludjunk rá egyet!”- mondjuk sok élményünkre, hogy közben „kitisztuljon a fejünk”. Aludjunk az új tananyagok nyelvi élményeire is, hogy a „tudás-megszilárdulás”, illetve a “memória-megszilárdulás” – idegen szóval a “konszolidáció” – agyi folyamatainak időt, teret adjunk! Hosszú távú emlék jön létre ilyenkor. Ez fehérjék képződésén, ideghálózati pályák erősödésén, módosulásain alapul.
Amikor felidézünk valamit, akkor ez az emlék – egy kis időre instabillá válik, majd – egy újabb megszilárdulási folyamatban módosultan, a mostani körülményekhez is kapcsolódóan újrastabilizálódik.
Úgy képzelhetjük e folyamatot el, hogy alvásunk alatt az ideghálózati kapcsolatok átalakulnak:
egyszerűsödnek, rövidülnek, korábbi útvonalaikat gazdaságosabbak váltják fel.

Úttörő újításként használjuk fel a tudásmegszilárdulásról szóló agykutatási eredményt a VillámMódszerben már 1995-ben, az ősi kazettás, majd audio CD-s tananyagainkkal. Később, a VillámNyelviskolában is remek tapasztalatokat szereztünk a tudásmegszilárdulás rendszerelvű használatával mind az angol, a német és a francia tanfolyamainkon. Ennek digitális programjait fejlesztettük tovább, és tettük hozzáférhetővé az egyéni nyelvtanulók számára is a Tangó programjaink sokféle, többlépcsős tanmenetével.

Egymást követően többféle szöveggel folyik a tanulás ezekben a tanmenetekben. Mint ahogy egyidejűleg több tányért forgat a tányérforgató mutatványos. Így egy-egy lecke szövegével sokszor, más-más alkalommal találkoznak a nyelvtanulók. Nem csak ismétlés-szerűen tartják agyukban “forgásban” a korábban megismert leckéket. Rendre más, magasabb, majd legközelebb még magasabb szintű tevékenységet végeznek vele. Így kiegészül, bővül, finomodik a tudásunk. Elmélyül a hosszú távú emlékezetünkben az emléknyom.
A “többlépcsős tanulás” tanmenetben ennek megfelelően újra meg újra, mindegyik alkalom után érlelési idő és újabb megszilárdulás – rekonszolidáció – következik. Ezek teljesítmény-javító hatásától pedig a tanulók a régebbi leckéket nem hogy felejtenék, hanem egyre jobban és jobban tudják hasznosítani. Ez mindennemű külön idő és energia-ráfordítás, fáradságos “tanulás” nélkül – magától bekövetkezik.

A tudás megszilárdulásának kihasználásán alapul a Villám-módszer többlépcsős nyelvtanulása.

A tanulás lépcsőzetessége azt jelenti, hogy kezdetben – a nyelvi fürdő során – a leckék megtanulása nélkül haladunk előre és előre. Újabb és újabb leckékkel ismerkedünk meg egymás után, – mint ahogy a tányérforgató egymás után indítja forgásnak a tányérjait, hogy azután vissza-vissza térjen hozzájuk, újabb forgási energiát adjon nekik.
Mi is vissza-visszatérünk a régebbi leckékhez később a magasabb szintű tevékenységet végezve velük.
Egy-egy napon így – egymáshoz képest lépcsőzetes eltolással – különböző leckékkel különféle tevékenységeket végzünk. Akkor térünk vissza a korábban vett anyaghoz, amikor a tudás-megszilárdulásnak köszönhetően konszolidálódott, beérett már a tudásunk.

Ezért fontos, hogy minden egyes tanulási lépcsőt alvás kövessen, és újra meg újra érvényesülhessen az alvás tudás-megszilárdító hatása. 

A TANGÓ tananyagaink tanmeneteit ennek szisztematikus kihasználására terveztük meg, de már az első kazettás VillámTananyagainknál is alkalmaztuk a tudásmegszilárdulás csodás hatását.