Scheer Alojzia
óvónô
VillámNémet az óvodában…
Három év nyelvtudást terem

Kôszegen
az SOS óvodában a Relaxa Kft. VillámNémet Família sorozatával az idén tavasszal
kezdtünk kísérletbe. Maga a tananyag is, a tanítási módszerünk koncepciója is
merôben új volt. Kísérlet volt tehát ez a javából.
A csoportom tizenhét fôs,
két és fél évestôl hat és fél évesig. Szomorú tény: ezek a gyerekek nemhogy az
átlaghoz tartoznak, de halmozottan hátrányos helyzetűek. Csak akkoriban kerültek
bele a „csonka családba”, s ez teljesen más volt, mint az addigi életük a gyermekotthonban.
Ismereteik is nagyon hiányosak, és legtöbbjük testileg is fejletlen.
A csoportos
kazettahallgatásos nyelvtanulási módnak akkor még csak a koncepcionális váza volt
meg. Reméltem, hogy a mindennapi alkalmazásban kiforrja magát, s a gyermekek fejlôdéséhez,
a tanulás belsô képességeinek újrafelfedezéséhez vezet.
A tananyag felépítése
kiküszöbölte az érdektelenséget. Nem volt szükség az egyszer hallgatott kazetta
újbóli meghallgatására, ismétlésére, hiszen a megjegyzéshez szükséges ismétlôdés
– burkoltan – beépül a hangfelvételi változatokba, tempóvariánsokba és a szövegváltozatokba.
A történetek érdekesek. Vonzották a gyerekeket. A könyv vidám rajzainak kiszínezése,
majd a hallottak alapján önálló rajzok kitalálása mindig színfoltja volt napi
életünknek. Hamarosan már várták a gyerekek Annával és Péterrel, a történet gyerek-szereplôivel
a találkozást. És mennyit fejlôdött finom motorikájuk, színérzékelésük, ceruzafogásuk
és fantáziájuk!
A „foglalkozás” soha senkinek nem volt kötelezô.
Csoport-tornával
kezdtünk. Egy speciális, aszimmet-rikus mozgásgyakorlattal, mely a két agyfélteke
aktivizálását és a csoport lenyugvását, fegyelmét is szolgálta.
Ezután a nyugodt
légkör kialakítására és a figyelem befelé fordítására egy szívecskét adtunk körbe,
hogy mindenki elmondhassa az aznapi gondját-baját-bánatát.
Aztán ellazítottak,
„rongybabává változtak” a gyerekek, és így, a padlón fekve meghallgatták a történet
elsô, fô részét.
Aztán akinek kedve volt, aktív szerepjáték közepette folytathatta
a kazettahallgatást, beöltözhetett, bábozhatott, ki-ki képzeletben maga is részese
lehetett a történetnek. Akinek kedve tartotta, festhetett, játszhatott magában
vagy a társaival. Pantomimszerűen eljátszhatták, amit éppen hallottak, vagy egyszerűen
csak kedvükre mozogtak a nyelv zenéjére, ritmusára.
Ennyi volt egy-egy nyelvi
foglalkozás.
A gyerekek hallgatták, figyelték, megértették, átélték a történetet.
Szokták a nyelvet, s halmozódott a tapasztalat, érlelôdött a nyelvismeret – miközben
feladatról, produkcióról, „tanulásról” szó sem esett.
A következô napon folytattuk.
Mentünk tovább a történetben, mert – mint említettem – nem volt szükség semmiféle
ismétlésre. Minden nap új és új történeteket „hallgattunk” és játszottunk végig.
Igyekeztem
a gyerekeket a mozgásra ösztönözni, ami egy idô után szinte eggyé vált a kazettahallgatással.
A figyelem a történetre tapadt, ez a játékos szabad mozgás a bekapcsolódást
jelentette a gyerekeknek. Segítette is, jelezte is a megértést. Néha olyan csendben
figyeltek, miközben abszolút tevékenyek is voltak, hogy ennek a puszta látványa
is élményt jelentett. Érdemes volt vállalni az elindulás nehézségeit.
Néhány
hónap elteltével, az év vége felé több gyerek is megszólalt – németül. Ez általában
nem akkor történt, amikor konkrétan a némettel foglalkoztunk.
A gyerekek a
kazetták történetében szereplô „családot” – és a németet is – megszerették. Úgy
sikerült belopni az ismereteket a fejecskéjükbe, hogy az mindig egy jó játék szintjén
maradt.
A foglalkozás fejlesztette kreativitásukat, formálta az egymáshoz való
viszonyukat, és sok tapasztalatot nyújtva mozgást, és játéklehetôséget biztosított
a gyerekek számára. Hatékonyan és eredményesen lehet így dolgozni. Ami még fontos:
a gyerekek örömére.
Sok „foglalkozásról” készült videofelvétel.
Megmutatja
a kezdeti nehézségeket, a felmerülô napi problémákat, azokon a változtatást, ezek
sikerét vagy sikertelenségét.
A néhány hónapnyi tapasztalattal most már biztosra
veszem: ha egy vegyescsoportban a három év alatt a kazetták hallgatása ezzel a
tananyaggal folyna, az olyan élményt és eredményt hozna, mintha a gyerekek anyanyelvként
sajátítanák el a nyelvet.
95. november
Tovább
a következő cikkhez |Vissza a
tartalomjegyzékhez