![]() |
QLL Kvantum Nyelvtanulás
|
NYELVTANULÓKNAK Félsz, hogy nem tudsz
megszólalni angolul, németül, ha kérdeznek?
Nyugi! A szárnypróbálgatáshoz
itt a "Szólalj meg angolul!/németül!" STT kártyacsomag. Érezd magad biztonságban, és először juss át idegennyelven a
megszólalás gátján! A saját
szándékaidnak megfellelő, spontán, rutinos válaszadáshoz új szokásokat kell kialakítannod! Az elinduláshoz elég néhány
tucat hasznos kifejezést használni. A helyzetnek megfelelően, rutinosan. Itt a KEZEDBEN A MEGOLDÁS! Ismerkedj meg a kártyákkal és
a rajtuk szereplő kifejezésekkel! Válogasd
ki közülük azokat, amelyeknek a kiejtését, a jelentését
ismered. Emeld ki magadnak azokat, amelyeket szeretnél gondolkozás
nélkül mozgósítani, és rutinosan használni. Készíts be közülük
kettőt-kettőt a tok zsebeibe. Máris
bármilyen nyelven
kérdezhetnek tőled bármiről
bármit! Felelj mindenre
a bekészített kártyák kifejezéseivel - angolul/németül!
1. továbbra is időt nyerni,
2. visszakérdezni, 3. a válasz elől kitérni akarsz-e, vagy ha eldöntendő kérdést tettek fel, akkor érdemi választ adsz a 4. negatív, 5. bizonytalan, vagy 6. pozitív válaszok valamelyikével. Mindegyik válaszcsoportra mintegy húsz, gyakran használt kifejezést
gyűjtöttünk számodra össze. Meglátod, hogy a társalkodáshoz már egy
egészen kicsi, de azonnal mozgósítható válaszkészletet is elég
ismerned. 1.
Időnyerő kifejezésekből
is mintegy húsz
kifejezést
találsz a kártyacsomagokban. A beszéd megkezdésén túl az
elakadások áthidalásához is jól használhatók.
Szükséged van még ezen túl egy bármikor bevethető válasz-repertoárra. Olyanra, amit már ruitinszerűen, sikeresen használtál, és már gondolkozás nélkül, automatikusan kiszalad a szádon. Találj hozzá kérdező társat, vagy magadban morfondírozgass, hogy a felvetett kérdéseikre a begyakorolandó kifejezésekkel felelhess. A kiegészítendő
kérdések érdemi megválaszolásához 2. a visszakérdezéssel, Ezekre is húsz-húsz kész kifejezést kínálnak kártyáink.
Eldöntendő
kérdésekhez az időnyerésen, az "igen"; "nem" és a
"talán" alapválaszokon túl még sok-sok más 4. negatív, illetve Az elinduláshoz az is elég, ha a kérdező magyarul kérdez. a "kontrasztív
diskurzust" és a
lánckérdés technikát ajánljuk.
(Ismertetését megtalálod a nyelvtanárokat megszólító, későbbi részben!
Lássuk a kártyák használatát! Gyakorolhatsz magyarul is, barátokkal,
vagy mással, bárkivel. Tekintsd át a képeken a tok kialakítását, a kártyák bekészítését! A Csoportos Kontrasztív Csevegés ![]() Itt
az új lehetőség arra, hogy a nyelvórákon olyan
beszélgetéseket folytassunk, amibe mindenkit bevonunk - az előzetes nyelvtudásától
függetlenül. Ezzel egy valóban társas, csoportos, improvizált beszélgetést - történetet, eseményt - teremtünk, melyben a minden résztvevő megnyilatkozása beépül. A beszélgetés társas ősszetevőit használjuk, és a beszédhelyzetek váltogatásával becsempésszük a teljes "nyelvtan" értelemszerű használatát a társalgásba. -
Főleg eldöntendő kérdések
láncolatával kérdezzen a tanár!
- A
tanulók kezdetben "kötelezően" csak
az STT kártyák válaszaiból adjanak - kedvük szerinti
tartalmú - választ.
A kapott, rövid válaszokból a tanárnak kell kibontania és tovább füznie a beszélgetést. - A tanár először teljes mondattá kiegészítve is megmutatja a kapott választ, - majd pl. találgatva értelmezgeti úgy, hogy a legvégén egy újabb eldöntendő kérdésre jusson belőle. Így a mindenki részvételével megélt történet alakul ki, miközben a nyelvtanár a legváltozatosabb nyelvi formákat a beszélgetésbe "suttyomban" belecsempészi . - A kórustechnikával mindenkivel kimondatja a beszélgetés minden mondatát. Eközben pedig a nyelvtan valamennyi eljárását - mindenfajta meggondolás és válogatás nélkül - szabadon használja. Legyen ez a Csoportos Kontrasztív
Csevegés minden nyelvóra
rendszeres része!
Így nem csak a spontán megszólalást és a válaszolást gyakorolják be a
tanulók. Eltanulják közben
Nem esik szó szabályszerűségekről! Anyanyelvünk
nyelvtanát is az értett
szituációkból, az értelemszerű azonosságokból és különbségekből, a megkülönböztetésekből
fedeztük fel. A változtatás, a megkülönböztetés a tudás anyja!" (- és nem az ismétlés, - lásd. Marton Ference.) A Csoportos Csevegés, láncbeszélgetés szándékos kontrasztívitásokkal: A kérdést először magyarul (is) felveti a tanár, amíg csak bárkinek a csoportból erre szüksége lehet, és utána a célnyelven következik a kérdés: - És te, Péter, velük mentél volna? - And you, Peter, would you have gone with them? - Und du, Peter, wärest/(wärst) du mitgegangen? és Péter a célnyelven válaszol. (Pl. Hm. Talán). - Hm. Maybe. (Well…) - Hm, vielleicht. Tanár kórussal elismételteti: Maybe. Aztán pl. önmagára mutatva kiegészíti az elhangzott rövid választ teljes mondattá: magyarul előbb: "Talán velük mentem volna." - Maybe I would have gone with them. - és jöhet a kórus. - Ich wäre vielleicht mitgegangen.
Aztán pl. Péterre mutatva
és hozzá szólva magyarul megállapítja
- Te, Péter, velük mentél volna.
- You, Peter, would have gone with them. - Du, Peter, wärst mitgegangen. -(majd kórus) Aztán a többiekhez, a csoporthoz szólva, de Péterre mutatva pl. ezt mondja: - Ő (Péter) velük ment volna. - He would have gone with them. - Er wäre mitgegangen. Vagy ezt: - Ő azt tette volna. - He would have done it. - Er hätte das gemacht. - (és kórus) És most 1. mi legyen a következő, de kapcsolódó kérdés, és 2. kitől kérdezze a tanár? Kérdezheti pl. először a csoportot, majd egy újabb kiválasztott személyt. Például Julira mutatva kérdezi a csoportot: - Vajon mit tett volna ő? - What would she have done? - Was hätte sie gemacht? és folytatja: - Ő velük ment volna? - Would she have gone with them? - Wäre sie mitgegangen? stb. Majd Julihoz fordul ezzel az újabb, kapcsolódó kérdésével: - Tényleg, Juli, velük mentél volna? - Really, Juli, would you have gone with them? - Ach stimmt, Juli, wärest du mitgegangen? De akár önmagát is megkérdezheti meditálva: - És Juli? Ő mit tenne, ha Péter elmenne velük? - And Juli? What would she do if Peter went with them? - Und Juli? Was würde sie machen, wenn Peter mitgehen würde? majd - a példa kedvéért (brrr!) - Jánostól kérdezi ugyanezt meg: - Szerinted, János, ő (Julira mutatva) elmenne vele (Péterrel), ha ő (Péter) elmenne velük? - What do you think John? Would she go with him if he went with them? - Was meinst du Hans? Würde sie auch mitgehen, wenn er mit ihnen gehen würde? És Jánoson a sor hogy válaszoljon. Mondhatja egyszerűen pl. - Nem tudom.... - I don't know. - Ich weiß nicht. ... és megint a teljes mondattá alakítás eljárásai következhetnek újra, majd egy újabb kapcsolódó kérdés, amíg csak meg nem unják. (Szinte hallom a hagyományos nyelvoktatáshoz szokott tanulók, tanárok ellenvetését: "De hiszen ezek a kezdők számára nyelvtanilag bonyolult, nehéz mondatok." Csakhogy higgyék el, nincs bennük semmi nehézség. A helyzet világos. Mindenki tudja, hogy kiről-miről van szó, mi és kire-mire vonatkozik. A tanulóknak - mivel még nem tudhatják helyesen - nem kell a célnyelven kérdéseket megfogalmazniuk. A mintaadás a tanár feladata. A tanulók a repertoárjukból röviden mindig hibátlanul tudnak felelni. Persze lehet, és legyen is a beszélgetés ennél a példánál érdekesebb, viccesebb, és kezdetben egyszerűbb is! Sokak számára e példa után valószínűleg felesleges általánosítva tovább elemezni az eljárást, de áttekintésként, átismétlésként még érdekes lehet: Egy tanári vezetésű, a társalgásban minden résztvevőt aktivizáló, csoportos csevegés példájából egy algoritmust vezethetünk le, amelyben az egyes megszólalók megnyilatkozásai állnak a középpontban. A tartalomhoz kapcsolódóan észrevétlenül, de érzékelhetően búvik meg a nyelvészetből a grammatika és a pragmatika. A
tanulóknak már a nyelvtanulás kezdetétől(!) egy induló
megszólalási repertoárt és sikerélményt biztosítunk ezzel a
kontrasztív csevegéssel.
Használhatóságához három sarkalatos problémát kellett együttesen megoldanunk:
Apró
fortélyokkal sikerült mindhárom feladatot megoldanunk. Csakhogy mi
- 25 évvel ezelőtt - megfordítottuk
ezt a szokásos sorrendet, és ettől minden, de minden megváltozott. Teljesen megszűnt az érthetetlenség, mert a nyelvtanulók előre megtudják, hogy mit
fognak hallani. Ettől kezdve már a hogyanját figyelik. Felismerik a számukra ismerős beszédelemeket, és az egész ismert jelentéséből kikövetkeztetik
a számukra ismeretlen részek jelentését. Aki valamire magától jött rá, azt nehezen feledi. Nézzük a másodikat: a csoportos megbeszélésbe kivétel
nélkül mindenkit be kell vonni! ![]() A
tanulókkal csoportos láncbeszélgetést
folytatunk.
Fontos
elem tehát, hogy a tanár a láncbeszélgetés folytatásához az aktuálisan kapott
válaszba belehurkolja a következő kérdését. Ezzel a
tanulságos, közérthető különbséggel a tartalmi és nyelvi eltérések
kontrasztív helyzeteinek sorozatát teremti meg. A harmadik feladat
megoldása szintén egyszerű: úgy kell kérdezni a nyelvtanulókat, hogy ők -
még ha egy minimális válasz-készletből is, de -
mindig "szabadon" tudjanak válaszolni. Például: "Vajon
mennyi most az idő?", és találgathatjuk a választ,
hogy ezt a kiegészítendő kérdést
eldöntendővel zárjuk: A beszélgetés tárgya bármi lehet! - csak unalmas ne legyen! A tanárnak az IS fontos, hogy a beszélgetés nyelvi-nyelvtani
szempontból mindig tanulságos legyen. Tudatosan keresi
az előzményekkel, módosulásaikkal, ellentéteikkel való szembeállítást, a beszédes kontrasztokat. Az is jó
alkalom a nyelvtani változások hallgatólagos felfedeztetésére, amikor a tanár időnként
(pl. 3-4 mondatváltás után) a maga nézőpontjából elbeszélőként is
összegzi az elhangzottakat. Aztán rákérdezhet, hogy jól
emlékezett-e. Ha néha szándékosan torzított is valamit, akkor a diákok megélénkülnek.
a
nyelvtanárok elhagyhatják, száműzhetik a nyelvórákról
a grammatika részletekbe menő magyarázatát.
Vannak,
akik az általánosság helyett konkrét példán, lehetőleg vizualizáltan szeretik áttekinteni a folyamatokat. Az STT kártyákkal biztosítjuk a tanulóknak
bármilyen kérdéshez az időhúzás
/ a visszakérdezés / a kérdéselhárítás
válasz-repertoárját, és az
eldöntendő kérdések megválaszolása
az igenlő,
a bizonytalan és a nemleges
válaszok széles
választékát. Az eldöntendő
kérdésekre így mindenki képes változatosan és érdemben reagálni,
de akár ki is térhet előle, pl. egy "Miért
kérdezed?" visszakérdezéssel, vagy bármikor el is zárkózhat pl.
egy "Ez az én
titkom" típusú válasszal.A kártyák száznál is
nagyobb kifejezés-repertoárt, és bennük számos kifejezés-, és
eljárás-mintázatot biztosítanak mindehhez.
Az STT kártyák és a kontrasztív használatuk egy teljesen új lehetőséget teremtenek
a tantermi
nyelvtanításban is. Ez a Csoportos Kontrasztív Csevegés módszere. A
tanulók mindenek előtt - legelőször
- megismerkedtek az eldöntendő kérdésekre adható Igen/Nem/Talán
válaszokkal. Irányítsuk úgy a munkát, hogy lehetőleg
mindenki más-más kifejezés-csokrot válasszon magának a gyakorlásra.
Ezeket a tanulók a kártyatartóikba előre tárazzák be, és
lehetőleg így jöjjenek nyelvórákra. Így a beszélgetések megkezdéséhez csak ki kell tegyék a kártyatartóikat
maguk elé az óra kezdetén kinyitva a padra, hogy a tanár
bármikor, bármiről kezdeményezhessen kérdezgetős beszélgetést. Mindig
mindenki válaszolni tud. Hogy
miről szóljon a beszélgetés?
Bármiről.
Ne feledjük: a tanár az érthetőséget mindenkor előre
biztosítja. Úgy, hogy - amíg szükséges, bármennyire szokatlan
is a sorrend - először magyarul fogalmazza meg a kérdését,
és közvetlenül utána(!) mondja
a célnyelven. Így minden tanuló pontosan érti a feltett kérdést. A
kérdés először (1.) az egész
csoporthoz szóljon, és utána
(2.) válassza ki a tanár az első megszólítottat.
A tanulók a spontán Igen és a Nem válaszok helyett ebben a gyakorlásban feleljenek már az STT kártyák általuk begyakorlásra választott, betározott elemek bármelyikével. Így nem valami elvárt feladatmegoldást, hanem gyakran mókás, saját választ kapunk. Az
első kérdésre adott rövid válasz
(A1) elhangzik a tanulótól.
Mit tegyen a tanár most, az első kérdésére kapott válasz után? Lehetőleg ne egy újabb témával folytassa a
Csoportos Csevegést! A kontrasztivitás kedvéért (4.) foglalkozzék a
kapott válasszal!
Ebből így mindenki füle hallatára egy történet kerekedik. Ez lehetőséget teremt a rögtönzésre, a tanár számára a valódi, kreatív nyelvpedagógusi munkára.
Hogyan? Először
is (5.) egészítse ki a tanár
a kapott rövid választ teljes
válasszá! - akár a
válaszoló, a többiek, illetve a saját maga szemszögéből
fogalmazza meg a kapott megnyilatkozást. A tekintetével,
mozdulataival mutassa közben, hogy kinek a szemszögéből kihez szól. A
változatlan ismétlődések és az eltérések pregnánsan megmutatják a
beszélő nézőpontját kifejező nyelvi változásokat. A teljes
válasz-variánsokat tehát a tanár (5.) megmutatja, és(!)
(6.) a kórussal ki is mondatja.
Ezután
a láncbeszélgetés folytatásához (7.)
újabb kérdést kell a tanárnak kitalálnia (Q2), vagy a résztvevőkkel
kitaláltatnia.
Ez a hurkolt kérdés
alkalmas
arra, hogy pl. segédigékben, igeidőkben, vagy bármi másban, pl.
cselekvő-, vagy szenvedő-szerkezetes megfogalmazásokban, akár feltételes
mondatokban is kérdezzünk, és szóismétlések
helyett a névmásokat automatikusan használjuk.
A
kapott rövid választ (A2) a tanár (8.) a szokott módon először elismételteti
a kórussal:
...
majd (9.) "koreográfiával" érthetővé teszi, hogy éppen kinek a
szemszögéből szólva fogalmazza meg (10.) a teljes
választ.
Ha
(11.) az előbbi két válaszolót
együttesen Ti-ként kezeli a tanár, akkor átlép a többes
szám nyelvi
tartományába. A
Csoportos Kontrasztív Csevegés hurkolt láncbeszélgetéséhez nincs, és
nem kell szigorú eljárásrend. Minden tanár kedvére mozoghat a témák és
a nyelvi kontrasztok világában, és reagálhat a tanulók
megnyilvánulásaira. Az óra bármely részébe beiktatható a kontrasztív
csevegés. Lehet egyszer rövid, pár mondatos, máskor hosszú. nem
lehet elrontani!
Az életből kaptuk e módszerünkhöz a
sugallatot: Egy
kutyáját
sétáltató hölgynek a kutyájával folytatott párbeszédéből derült ki a
lényeg: | |
© 2023 Minden jog fenntartva! Relaxa Kft., Budapest
|